Csiga ül a padon, lábán szőőőőőr
Lekopott, de már nőőőől.
Ismerős valakinek ez a franciás gyerekmondóka? Csupaszcsiga így járt. Hosszú hetekig puha lábszárral keltem, majd ugyanígy feküdtem este, borotválni csak néha kellett, akkor sem a nagyrész miatt, hanem azok a szórványosan elhelyezkedő területek miatt, amiket szerintem simán kifelejtettek a kezelésen, mert pont úgy és olyan szőr nőtt rajtuk, mint előtte. Nem volt sok: egy csík a jobb lábszáron, meg boka körül néhány agresszív szőrszál. Gondoltam, majd legközelebb ráirányítom a nővérke figyelmét. Már azon kezdtem gondolkodni, vajon minek kell egyáltalán olyan sok kezelésre elmenni, ha az első után is pöpecnek látszik minden, aztán az egyik este amikor felhúztam magamon a takarót, feltűnt, hogy fáj. Dörzsöli a borostákat, akár régen, és ez elég kellemetlen érzés. De akkor félálomban voltam, nem gyanakodtam semmire, csak futólag átsuhant az agyamon hogy majd borotválkozni kell. Ezt a tevékenységet olyan ritkán űzöm mostanában, hogy meg sem tudom mondani, mikor volt az utolsó,így nem görcsöltem rajta, hogy lassan ideje lenne. Bevallom, el is feledkeztem róla. De a jóhoz könnyű hozzászokni: ma este majdnem felsikoltottam, amikor zuhanyzás közben felfedeztem, hogy szőrös a lábam. Nem csak a frekventált helyeken, hanem gyakorlatilag mindenhol! Igaz, hogy viszonylag puha, meg világos, meg tényleg, napok is elteltek már az utolsó borotválkozás óta, de azért nem ennyire sok idő. Szóval ezek a szemetek egyik napról a másikra visszajöttek. Alattomosan, és nem kis borosták képében, hanem olyan négy-öt napos méretük volt, a kezelés előtti (hosszú időt pasi nélkül töltős) állapotok óta. Borzasztó!
Most öt perccel múlt éjfél, nem nézem meg, pontosan mennyi idő telt el az első kezelés óta, kábé öt hét lehet. Szóval eddig az eredmény mondjuk egy jól sikerült gyantázás. (Leszámítva, hogy gyantázás soha nem volt még ilyen eredményes).