Bátor voltam, és menszezzel nem törődve, elmentem a kezelésre. Hát, tényleg fájt, mint az istennyila, magamban elmondtam a nővérkét mindennek, ami csak eszembe jutott. Pedig szegény nem is tehet róla. Mindezeken túl az égett szőrszag is rosszul esett, nem tudom, hogy eddig nem tűnt fel, vagy nem zavart, vagy csak elfelejtettem?

Megkérdeztem a lányt, normális-e, hogy a második kezelés után én voltam A CSUPASZCSIGA, legszívesebben állandóan a lábaimat villogtattam volna, a harmadik kezelés után meg ugyanolyan szőrös maradtam, de csak a vállát vonogatta. Mindenesetre erősebbre vette a gépet.

Viszont ahogy beszélgettünk egy keveset, kiderült, hgoy szegények napi tizennégy órában nyomják ezt a munkát! Én már rég belehülyültem volna, az tuti. Max respekt.Bár azért lehetnének kicsit beszédesebbek is, kicsit zavar, hogy ott fekszem egy órát, és alig két-három mondatot váltottunk. Persze ez bizonyos szempontból kellemes is: úgyis túl kéne üvölteni a gép csipogását, meg a ventillátorokat, meg a rádiót, ami a hangszórókból szól. Meg a hasonfekvős résznél (amikor a lábam hátulját csinálják) valahogy úgy kellemes feküdni, semmire nem gondolni, csak élvezni, hogy más dolgozik helyettem:)

Hogy utána milyen? Hát közvetlenül utána olyan volt, mint valami ronda trópusi betegség, tiszta vörös meg dagadt volt a lábam rengeteg fekete pöttyel, most már múlóban. Nem kezeltem Bepanthennel, meg semmivel, mert esténként olyan fáradt vagyok, hogy csak lezuhanyzom és beesek az ágyba, lusta vagyok én már ilyenekhez. Sajnos maradtak hosszabb szőrszálak, elég sok, megpróbáltam csipesszel kiszedni, de fájdalmas, szóval ezek nem nagyon haltak meg. Úgy tervezem, hogy ma vagy holnap este, ha már nem fáj nagyon, átmegyek rajta a bőrradírral, és kiderül, mennyi szőrszál esik ki magától, és mennyi fekete pötty marad még.

Remélem, megint én leszek A CSUPASZCSIGA. Nagyon unom már a borotválkozást. És hol van még a nyár!

Írjatok valami biztatót:(