Csupaszcsiga - a csiga csupasz

Csupaszságom őszinte története

Friss topikok

  • jut: @avus: @jut: a nov és jul között az egy nulla, mert látszani nem úgy látszik :D (2012.05.23. 23:10) Megint akció
  • csupaszcsiga: @csincia: Magamnak még soha nem csináltam, de mind a lézeresnél, mind az IPLnél azt szokták mondan... (2012.01.18. 21:30) Szőr-körkép
  • csupaszcsiga: @MandyReuter: Nekem attól erősebbek lettek a visszanövő nyomorultak:( (2011.07.25. 13:52) A szemetek visszajöttek
  • csupaszcsiga: @avus: Máshol meg azt mondják, hogy a lézer a teljesen végleges. Ki tud ezen kiigazodni? (2011.06.19. 13:08) Még mindig örülök
  • csincia: meglatjuk:) ha meg is veszem biztos h.csak ilyen szeptember oktober kornyeken most nyaron tok fele... (2011.05.23. 20:35) Öröm:)

Linkblog

Egy nappal előtte

2010.03.24. 14:24

szerző: csupaszcsiga

A lábszőreim (ha undorodunk, undorodjunk nagyon) érzik a vesztüket: az utóbbi időben minden borotválás éktelenül fáj, utána meg kenegethetem órákig mindenféle bőrnyugatóval, ha nem akarom, hogy napokig égjen. A bőrnyugtatóm nagyon jó kis krém, gyógyszertárban keverik és elmulasztja minden fájdalmamat, leszámítva, hogy az összes lepedő, fehérnemű, törölköző hatvan fokban fürdik utána, mert fog mint az állat - még zuhanyzás után is!. Viszont lett egy csomó sárga ruhám.

Szólj hozzá!

Miért ez a terület?

Egyszerű: ez zavar legjobban. A hónaljamon igazából öt perc maximum egy borotválkozás, és szerencsére nem jellemzőek arrafelé sem a benőtt, sem a begyulladt szőrszálak. Lehúzom és már mehetek is. Az intimebb területek ugyan bajosak, de általában előre tudom, mikor fogja valaki látni, így fel tudok készülni; nincs az a veszély, hogy véletlenül kivillan a nadrág alól, vagy esetleg hozzáér valaki, akit nem akarok. A combomon nagyon puha, elég világos pihék vannak csak, hiszen ezt a területet igazából soha nem borotváltam (pont ezért); ott elég némi szőkítés, és már meg is oldottam a problémát.

Járulékos problémaként a comb elég nagy felület, így ha beleugranék, rögtön kétszeresre nőne az ár, amit már nagyon nem engedhetek meg magamnak. Harmadik ok: pont e puha, világos színű pihék miatt a combomat ha akarnám sem kezeltethetném, mert a sikeres (?) eljáráshoz fehér bőr és sötét szőr kell.

A lábszár... a lábszár viszont nehéz eset. Lásd fent.

Három nap az első kezelésig.

Szólj hozzá!

Az első lépések

2010.03.18. 16:20

szerző: csupaszcsiga

Valamit tenni kell, nem mehet ez így tovább.

 Elég régóta nézegettem a véglegesnek hívott megoldásokat, de az elszántság és a pénz egyaránt hiányzott. Nem tudom, ki mennyire van képben: horror összegekért mérik az ilyen kezeléseket. Aztán eljött a pont, hogy munkát kaptam, nem is fizet rosszul. No, gondoltam magamban, megérdemlek annyit, hogy jövő nyáron szoknyát hordjak, főleg mivel olyan helyen dolgozom, ahol ezt el is várják. Összekuporgatok annyi pénzt. Belőttem, körülbelül mennyit érne meg nekem a dolog és nekiestem a kutatásnak. Először a villanófényes-megoldás tűnt sikeresebbnek, legalábbis a neten ennek volt nagyobb a rajongótábora, de túl azon, hogy az sem olcsóbb (nem tudom, miért állítják egyesek???) időnként ismételni is kell, ráadásul azt sem mondják véglegesnek. Nézzük a lézert. Az összes hely messze túlszárnyalja azt az összeget, amit hajlandó lennék rááldozni. Elmúlt az ősz, a tél, itt a tavasz, és én még mindig rettegek, ha egy pasi nadrág nélkül lát. Márpedig az egészséges huszonéves lány időnként kerül olyan helyzetbe, ahol nem ildomos a nadrág. Már-már feladtam, amikor a rádióban egy ilyen lézer-klinikát hirdettek, ahol most ingyenes a felmérés, meg különben is ilyen-olyan akciók. Alapvetően egy normális lány vagyok, intelligensnek is tartanak, engem akciókkal nem lehet levenni a lábamról, főleg hogy a klinika honlapján nem írják le, csak sejtetik az árakat, és azok akcióval együtt is a csillagos egeket verdesik. Ugyanakkor... a felmérés ingyen van, veszítenivaló nem igazán akad, maximum telebeszélik a fejemet. Az épp aktuális fiúm is biztatott: őt ugyan nem zavarja a dolog, és váltig állítja, hogy nem vagyok rosszabb más nőknél, de kezd kiborulni a fóbiagyűjteményemtől, úgyhogy itt az ideje lépni. Menjek el, és ha megengedhetem magamnak az árat, vágjak bele.

Felhívtam hát a klinikát, kaptam időpontot. Enyhe késéssel meg is érkeztem. Erre még meg is várakoztattak. Gyanítom, elsősorban azért, hogy érezzem: ez egy komoly, steril, professzionális hely, ide akárki nem teheti be a lábát, érezzem magam nagyon-nagyon megtiszteltetve. Illően meg is szeppentem, kitöltöttem minden papírt, amit az orrom elé nyomtak, meg elolvastam, amit lelamináltak nehogy nagy megszeppenésemben ráírjak, de olyan ideges voltam, hogy nem nagyon fogtam fel, mit is akarnak tőlem. Aztán jött egy teljesen antipatikus lány, hogy ő lesz a személyes tanácsadónőm, ettől enyhén kiborultam, aztán bevezetett egy szobába és megkérdezte kérek-e kávétteátcappucinótegyebet. Mivel épp a tüdőmet köptem ki már harmadik napja, ezért kértem teát, és kaptam is valami forró löttyöt egy automatából.

És akkor rátért a lényegre. Végigkérdezte ugyanazt, ami már ott volt előtte a papíron – és itt hangsúlyoznám, hogy ezek elég intim és kínos kérdések! majd felszólított, hogy mutassam a kezelendő területet. Bár erre felkészültem fizikailag és próbáltam lelkileg is, azért csak nem volt egyszerű, hiszen először villantottam ki szándékosan borotválatlan, sebekkel tarkított lábamat. Égett az arcom, ő viszont majdhogynem boldogan tapsikolt: fehér bőr, fekete szőr, pont ez kell a lézernek! Aztán elmondta mit-hogy-merre, de végig üvöltött róla, hogy pontosan annyira (un)intelligens, mint amilyennek látszik. Felnyalattak vele valami marketingszöveget, ő meg visszaböfögte, a kérdéseimre képtelen volt tisztességesen válaszolni.

Például:
-Mi a garancia, hogy ez valóban végleges marad?
-Ez tuti, hogy örökre így marad.
-Oké, de ha mégsem?
-Olyan nincs. Ha mégis visszanő a szőröd (végig ezt a kifejezést használta, a hátamon futkosott a hideg), visszajöhetsz további kezelésrekre, akkor már csak xezer forintba kerül (ahol x kétszámjegyű, de még elviselhető összeg).
-Tehát akkor van rá esély, hogy visszanő?
-Nem, nagyon kevés a reklamációnk, gyakorlatilag nincs.
-De akkor mégis van...
-Nincs.

Esküszöm, a kandi kamerákat kerestem. Végül persze eljutottunk arra a pontra, ahol bevallotta az árat, és sikerült meglepnie: alig több, mint egyhavi fizetésem (annyira azért nem keresek jól). Egyszóval azon a kereten belül van, amit magamnak meghatároztam. Oké – mondom – akkor hazamennék ezt átgondolni, elég nagy összeg (meg különben is át akarom túrni még néhányszor az internetet, mert bizonytalan vagyok). No, ekkor kibújt a nőből a hárpia. Hisztis lett és ideges, és bár próbált finom maradni és nőies, de azért csak az sütött belőle, hogy lehetőleg basszam meg magam, elnézést a kifejezésért. Eddig sem éreztem úgy, hogy öribarik leszünk, de innentől kezdve aztán végképp látni sem akartam többet.

Hazamentem, átgondoltam, megkonzultáltam a fiúmmal, a családommal, áttúrtam az internetet, nem lettem okosabb. Az összes közül egy hozzászólás ütött szöget a fejembe: nem gondoljátok, hogy ha ez tényleg megoldás lenne, akkor már rég megcsináltatta volna magának az összes Hollywood-i sztár?

Basszus, tényleg.

Hogy miért megyek mégis bele? Magam sem tudom. Tán hogy megírhassam ezt a blogot:)

Érzem, hogy a vége ugyanaz lesz, mint bárminek, amibe életem során beleugrottam: kidobok egy csomó pénzt teljesen feleslegesen. Járulékos veszteségként még el tudom képzelni, hogy a lézer még jobban tönkreteszi a bőrömet. Hatalmas égési sebeket látok magam előtt, amputálandó lábakat, estébé estébé.

De a halvány remény mégis arra ösztönöz: vágjunk bele.

Hét nap az első kezelésig.

Szólj hozzá!

A kezdetek

2010.03.17. 20:20

szerző: csupaszcsiga

Nos, kezdjük az elején.

Megszülettem valamikor a nyolcvanas években. Eleinte nem sok minden zavart amíg adtak enni, meg cserélték alattam a pelenkát, hamarosan már boldogan rohangáltam, akár egy szál kisnadrágban is, persze csak olyan helyeken, ami nem volt tele pedofilokkal. Nőttem, nődögéltem, és egy napon arra ébredtem, hogy ez a kisnadrág már nem túl előnyös. A pubertáskorral én is szőrösödni kezdtem.

Szakítsuk meg a blogot és a visszaemlékezést egy pillanatra. Fogalmatok nincs, milyen nehéz egy lánynak erről beszélnie. Még így, áldott névtelenségben is. Olyan titkokat kell felfednem most, amit eddig minden erőmmel rejtegettem, gyakorlatilag mindent ez irányított. Most meg csak úgy hirtelen elmondok mindent? Huhh.

Szóval ott tartottunk, hogy jöttek a szőrzetek, eleinte csak kis puhák, aztán az irtástól szép lassan megerősödtek. Ha engem kérdeztek, testem jelentős részét vastag, elpusztíthatalan bunda borítja, melynek minden egyes szála erősebb, mint a szögesdrót. Ezek a szőrszálak aljas módon csak arra várnak, hogy ne nézzek oda, akkor máris képesek visszanőni, burjánzani, sőt, akár teljes hosszúságban visszalopakodni olyan helyekre, ahonnan csak percekkel korábban borotváltam le.

Természetesen ha őszinte vagyok magamhoz, és pár pillanatra abbahagyom az önsajnálatot, szó sincs ilyenről: abszolút átlagos testszőrzettel rendelkezek, sőt, néha az utcán látok rosszabbakat is. A probléma forrása inkább a bőröm, abból ugyanis „alabástromfehéret” kaptam, ahogy a régi idők irodalma bókolt a sápkórosoknak. Ez a valóságban megint nem egy előnyös tulajdonság: nem elég, hogy a hófehér (és soha nem barnuló) bőrön a legkisebb sötét szőrszál is azonnal szemet szúr, de ez a bőr valójában átlátszó. Ez azt jelenti, hogy ha leborotválom, a szörtüszők még boldogan feketéllnek apró pici pöttyök formájában. A szőrtelenítés bármely más fajtájától pedig tetőtől-talpig gyulladás, de ezt már a múltkor ecseteltem. Ilyen tulajdonságok mellett átok, ami másnak áldás: például a majdhogynem tökéletes alak. Bár mellesleg hízhatnék egy kicsit, de ezt leszámítva tényleg minden lány ilyenről álmodik. Szóval képzeljétek el: a strandon én, akinek a legjobban ki kéne húznia magát, magam alá húzott lábbal gubbasztok, amíg mások jól szórakoznak. Ha arra kerül sor, hogy a barátokkal irány a víz, én igyekszem kimaradni a testközeli játékokból, nehogy valaki hozzáérjen a lábamhoz, és felhorzsolódjon a kis bőröcskéje. A nyaralás kész horror, pláne ha olyan helyre megyünk, ahol a fürdőszoba nem felel meg az alapvető igényeimnek. S még ha minden klappol is, ki vállal érte felelősséget, hogy este túl sokat iszogatva nem felejtek el beretválkozni?

A fóbiák hosszú soráról épp elég pasi bizonygatta, hogy alaptalanok, de a fóbiák nem azért vannak, hogy csak úgy ki lehessen irtani őket. Vannak akik a pókoktól félnek, mások a magasságtól, én a saját szőrzetemtől. A felismerést gondolat követte, azt pedig tett – de ez már a holnapi mese.

Nyolc nap az első kezelésig.

Szólj hozzá!

Sziasztok mindenkinek!

Nevem Csiga. Csupasz Csiga. Legalábbis reményeim szerint hamarosan ezen a néven köszönthet a közönség. Huszonéves lány vagyok, aki súlyos problémákkal küzd: természetes szőrzettel van megáldva, s ezt nem szívelheti a modern társadalom.

Mint minden lány, én is végigpróbáltam már mindent, mi szóba jöhet. Borotválgattam, fájt. Epiláltam, nagyon fájt. Gyantáztattam, hát azt ne is akarjátok megtudni. Hogy a dolog még jobb legyen, tetőtől-talpig allergiás lettem rá; higyjetek nekem, nem túl kellemes érzés.

Aztán az én életembe is betörtek a reklámok. Ilyen villanófény, olyan lézer, egy életre, vagy csak évekre, de megszabadt a problemektől. Mivel modernkori gyermek vagyok, akinek a technika ördöge nem pusztán boszorkányság, végigböngésztem alighanem az egész internetet, eldugott női napozók poros fórumain rágtam át magam, de okosabb nem lettem: fele-fele arányban oszlanak meg a vélemények a sikerességről és a sikertelenségről.

Mivel modern korunkban egy nővel szemben elvárások vannak, melyeknek én is meg akarok természetesen felelni, így úgy gondoltam nincs más választásom: fogtam nagy nehezen összekeresett zsebpénzemet, és befizettem egy lézerklinikára. Sokak szerint nyilván butaság, de ezek a sokak bizonyára nem éltek le huszonpár nyarat hosszúnadrágban. Említettem már a globális felmelegedést? Az ember bármit megadna egy rövidnadrágért.

Már csak egy utolsó vallomás, és befejezem mára: feltétlenül ki kell fejtenem, miért is ugrottam bele e blogba. Ennek két oka is van:

  1. Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Ismerős? Gyanítom, az emberek többsége ezért ragad blogot. Minek untatnám páromat vagy baráti társaságomat olyannal, ami nyilvánvalóan rajtam kívül senkit nem érdekel, amikor untathatok ezzel idegeneket is? A terápia megvan, köszönöm szépen, én kibeszéltem magamból. Te pedig kedves olvasó, ha nem érdekel: kattints az x-re a jobb felső sarokban.
  2. Az interneten turkálva találtam vagy ezer véleményt, de ebből legalább kilenszázkilencvenkilencnek volt reklámszaga. Szerintem pénzéhes üzletemberek írták, pontosan megjelölve hol, melyik klinikán/kozmetikában melyik szakembert kell keresni a teljes boldogsághoz. Csak itt és most őszintén, reklámok nélkül (amit a blog.hu fizetett reklámként beletesz, arról nem tehetek, sajna nem nekem fizetnek érte). Pont ezért sem a saját nevemet, sem a klinika nevét nem szeretném nyilvánosságra hozni, ugyanakkor fenntartom magamnak a jogot, hogy kiemelkedően kiváló (reméljük) vagy reménytelenül pocsék (csak ezt ne) eredmények esetén az érdeklődőknek privátban szívesen megadom a pontos paramétereket. Majd. Ha lesznek eredmények.

Kilenc nap az első kezelésig. Holnap elmesélem, hogyan jutottam el idáig.

1 komment

süti beállítások módosítása