Nos, kezdjük az elején.
Megszülettem valamikor a nyolcvanas években. Eleinte nem sok minden zavart amíg adtak enni, meg cserélték alattam a pelenkát, hamarosan már boldogan rohangáltam, akár egy szál kisnadrágban is, persze csak olyan helyeken, ami nem volt tele pedofilokkal. Nőttem, nődögéltem, és egy napon arra ébredtem, hogy ez a kisnadrág már nem túl előnyös. A pubertáskorral én is szőrösödni kezdtem.
Szakítsuk meg a blogot és a visszaemlékezést egy pillanatra. Fogalmatok nincs, milyen nehéz egy lánynak erről beszélnie. Még így, áldott névtelenségben is. Olyan titkokat kell felfednem most, amit eddig minden erőmmel rejtegettem, gyakorlatilag mindent ez irányított. Most meg csak úgy hirtelen elmondok mindent? Huhh.
Szóval ott tartottunk, hogy jöttek a szőrzetek, eleinte csak kis puhák, aztán az irtástól szép lassan megerősödtek. Ha engem kérdeztek, testem jelentős részét vastag, elpusztíthatalan bunda borítja, melynek minden egyes szála erősebb, mint a szögesdrót. Ezek a szőrszálak aljas módon csak arra várnak, hogy ne nézzek oda, akkor máris képesek visszanőni, burjánzani, sőt, akár teljes hosszúságban visszalopakodni olyan helyekre, ahonnan csak percekkel korábban borotváltam le.
Természetesen ha őszinte vagyok magamhoz, és pár pillanatra abbahagyom az önsajnálatot, szó sincs ilyenről: abszolút átlagos testszőrzettel rendelkezek, sőt, néha az utcán látok rosszabbakat is. A probléma forrása inkább a bőröm, abból ugyanis „alabástromfehéret” kaptam, ahogy a régi idők irodalma bókolt a sápkórosoknak. Ez a valóságban megint nem egy előnyös tulajdonság: nem elég, hogy a hófehér (és soha nem barnuló) bőrön a legkisebb sötét szőrszál is azonnal szemet szúr, de ez a bőr valójában átlátszó. Ez azt jelenti, hogy ha leborotválom, a szörtüszők még boldogan feketéllnek apró pici pöttyök formájában. A szőrtelenítés bármely más fajtájától pedig tetőtől-talpig gyulladás, de ezt már a múltkor ecseteltem. Ilyen tulajdonságok mellett átok, ami másnak áldás: például a majdhogynem tökéletes alak. Bár mellesleg hízhatnék egy kicsit, de ezt leszámítva tényleg minden lány ilyenről álmodik. Szóval képzeljétek el: a strandon én, akinek a legjobban ki kéne húznia magát, magam alá húzott lábbal gubbasztok, amíg mások jól szórakoznak. Ha arra kerül sor, hogy a barátokkal irány a víz, én igyekszem kimaradni a testközeli játékokból, nehogy valaki hozzáérjen a lábamhoz, és felhorzsolódjon a kis bőröcskéje. A nyaralás kész horror, pláne ha olyan helyre megyünk, ahol a fürdőszoba nem felel meg az alapvető igényeimnek. S még ha minden klappol is, ki vállal érte felelősséget, hogy este túl sokat iszogatva nem felejtek el beretválkozni?
A fóbiák hosszú soráról épp elég pasi bizonygatta, hogy alaptalanok, de a fóbiák nem azért vannak, hogy csak úgy ki lehessen irtani őket. Vannak akik a pókoktól félnek, mások a magasságtól, én a saját szőrzetemtől. A felismerést gondolat követte, azt pedig tett – de ez már a holnapi mese.
Nyolc nap az első kezelésig.
