TIBetti commentje elindított bennem egy gondolatmenetet. Persze, többször is rágódtam már a kérdésen, mondjuk epilálás közben, de igazán komolyan soha nem gondoltam még át.
Miért kell a nőknek állandóan fájdalmas eljárásoknak alávetniük magukat, hogy a társadalom épp aktuális szépségideáljának megfeljenek? Vagy kérdezem máshogy: miért a nőknek? (Bocs, avus, fordulj el, ha ez nem a te érzékeny férfilelkednek valóJ)
Nem olyan rég olvastam egy cikket arról, mi mindent megtett a gyengébbik nem, hogy a szebbik legyen. Lányok, higgyétek el: az epilátor, gyanta, lézer csak a jéghegy csúcsa. Mindannyian ismerjük gondolom a nyaknyújtó afrikaiakról meg a lábnyomorító kínaiakról szóló sztorikat. De vajon tudtátok-e, hogy nem kell ilyen messzire menni a borzalmakért? Itt van ugye a fűző, elég sokáig hordtuk, és bár tény, hogy léteznek belőle igen szexis darabok, de próbált már valaki ilyenben eltölteni egy egész napot? (Nekem van néhány, én sem vagyok normális, bár garantált a multiorgazmus: először akkor élvezel, amikor a pasi leveszi róladJ). És még mindig nem a legrosszabb: ebben a cikkben (amit nem emlékszem, hol olvastam, így sajnos nem tudom pontosan idézni) szép sorban fel volt sorolva, mit szedtek a nők, amikor épp a halovány arc/piros ajkak/nagy, csodálkozó szemek voltak épp divatban. Válogatott mérgeket fogyasztottak, például nadragulyát, ami másképp belladonna néven is ismer: ennek pont az az oka, hogy kis dózisban fogyasztva a fenti tüneteket okozza, és ettől szép nő (bella donna) válik a kísérletező kedvű hajadonból. Szóval egy társasági összejövetel kábé így nézett ki akkoriban: ülnek a belladonnák hosszú tömött sorokban a bálterem két oldalán, szaglottak a mosdatlanságtól, mert az ugye nem volt divat akkoriban, viszont magukra kentek egy csomó pacsulit is. Kocsmaszaguk is volt alaposan, hiszen a vízivás nem volt mindig egészséges, ezért biztos ami biztos alapon bort meg sört vedeltek. Önmagában ez is elég lett volna a jókedvhez, emellé szorította őket a fűző (meg biztos a cipő is), lélegzetvétel helyett aléltan pihegtek, kétségbeesetten csapkodtak a legyezőkkel, hogy legalább egy kis oxigénhez jussanak, közben meg a mindenféle varázslatos csodanövényektől úgy be voltak tépve, hogy a szemükön nem láttak ki: már csak azért sem,mert abba is csöpögtettek mindenfélét a csillogás és a tág pupillák érdekében.
Szép, mi?
És akkor most vegyük sorra az öncsonkító pasidivatokat.. gondolkodom.. még mindig gondolkodom.. na, jó, mondjuk a körülmetélés, de az sem igazi, mert elsősorban nem szépészeti, hanem higiéniai okokból csinálták. A pasik lusták voltak mosni, ehe. Szóval kellemetlen, de egyrészt muszáj, másrészt kiskorban csinálták, vagyis az ember hamar elfelejtette. Ezt leszámítva maximum az agyonkondizás jut eszembe, az tényleg durva tud lenni, de mivel a sport egészséges, és az ízlésesen kisportolt testhez nem kell táplálékkiegészítőt szedni tonnaszám, sőt, semmit, ezért ez sem felel meg az önkínzás kritériumainak. Arról nem is beszélve, hogy ha a pasi semmit nem csinál, ha sörpocakja van és izzadtságszagú és borostás, mi akkor is szeretjük őket (legalábbis némelyiket). De ki hallott már olyat, hogy egy pasi azt mondja: nem baj szívem, hogy szőrös a lábad, fő, hogy jól érezd magad???
Nem vagyok egy nagy feminista, de a gondolatmenet végén csak annyit mondok: menjenek a pasik a fenébe. Milyen alapon várják el mindezeket tőlünk? Ha nem szeretném őket annyira, igazából utálnám.
